A 2011 nyáron tett kárpátaljai, Aknaszlatinára tett látogatás utolsó beszélgetésekor komoly ígérettel búcsúztunk vendéglátóinktól: ide még visszatérünk, méghozzá novemberben, mert a szlatinai fíliához tartozó Nagybocskón november elején van a Szent Imre napi templombúcsú.
Megkezdődött tehát a szervezőmunka.
A korábbi, tehát nyári zarándoklatban résztvevők egyöntetű megállapítása az volt, hogy a helyi magyar, katolikus közösség valamilyen támogatása mindenképpen rendkívül hasznos és fontos. A szórványmagyarság éhes az anyaországi szóra, történésre, eseményre, s igényli is a kapcsolatot. Anyagi viszonyaikat megismerve hazalátogatásuk óriási terhet jelentene. Az eredetileg megvalósuló zarándoklat, amely iskolai finanszírozású volt, további fenntartása is problémás.
Gondjainkkal felkerestük Nagykőrös város polgármesterét, dr. Czira Szabolcsot. Jelezte, hogy alaposan kidolgozott program esetén a város esetleg megfontolná az utazási költség biztosítását. Ugyanakkor ez későbbi és távlati, de nem napi megoldásnak mutatkozott. Az iskolánkat fenntartó Kolping Oktatási és Szociális Intézményfenntartó Szervezet vezetője, Juhász Imre atya, akinek kezdeményezésére választottuk éppen Aknaszlatinát, ugyancsak óvatosságra intett a finanszírozással kapcsolatosan.
Miután viszont az ottani Kolping családot is felkerestük, sőt, mi Nagykőrösön is egy ilyen szervezetben is tevékenykedünk, adódott az ötlet, hogy a Magyar Kolping Szövetség segítségét kérjük. Az a hihetetlen szerencsénk volt, hogy éppen azokban a napokban hirdettek meg egy pályázatot hasonló céllal. Ezt azonnal elkészítettük. RE-11-034 szám alatt futó pályázatunk sikeres volt, 95 ezer forintot nyert a nagykőrösi Szent László Kolping Család Egyesület.
Ez természetesen nem jöhetett volna létre, ha a többi résztvevő ugyanúgy nem érzi át a problémát és ugyanúgy kereste rá a megoldást. Így adódott, hogy most olyan küldöttséget állítottunk össze, amelyben a fő szerepet már nem az iskola pedagógusai, hanem a nemrégiben alakult Nagykőrösi Körszínház és Ifjúsági Stúdió művészei játszották. Azt vállalták, hogy kárpátaljai látogatásunk alatt szórakoztatják a közönséget, minden percet kihasználva. A fellépéseket ingyen vállalták! Az utazó csapat tehát a következő volt: Ballai Ottó igazgató Molnár Klára pedagógus Simon Kinga pedagógus, kórusvezető Kiss Zsolt direktor Horváth Melinda koreográfus Kötél Orsolya Süti színművész Karai Zoltán színművész Józsa Annamária színművész Berényi Tünde művészeti vezető, elnök
A költségek kímélése érdekében két személyautóval indultunk útnak. Közel tíz órányi, viszontagságos utazás után (melyből két órát az ukrán határon, egy órát a zaklató ottani rendőrökkel töltöttünk) érkeztünk meg Aknaszlatinára. Nem túl kedvező előjelekkel, hiszen Kiss Zsolt egész úton köhögött, s nyakát hatalmas sállal próbálta védeni. Butsy Lajos plébános atyával újra pontosítottuk a korábban részletesen egyeztetett programot. Másnap délelőttre jutott valamicske szabadidő. Utána szentmisére mentünk Nagybocskóra. A templom bejáratán és a hirdetőtábláján a fellépésünket hirdető plakátok köszöntötték az arra látogatókat. Az ünnepi szentmisén zsúfolásig telt a szép falusi templom. A járásbeli papok is megtisztelték jelenlétükkel a szertartást. A szentmise egy része ukrán nyelven folyt. A szentmise után következett Kiss Zsolt előadói estje, Hazám, hazám címmel. Műsorán népszerű musical slágerek és a magyarsággal kapcsolatba hozható dalok szerepeltek. A templomi közönség nagy tetszéssel fogadta a közel 40 perces produkciót. A dalok között és az előadás végén zúgott a taps, sőt, a végén felállva vastaps köszönte meg az előadást. Ennél több volt azonban, hogy a népes közönség szeme könnyben úszott. Az előadás után sorra jöttek oda hozzánk, megköszönni azt, hogy elvittük hozzájuk a magyar szót, talán a megmaradás esélyét. Küldöttségünk minden tagját meghatotta ez a szinte túláradó szeretet.
Ezt követően a tiszteletünkre rendezett ebéden vettünk részt, melyet a nemrégiben alakult ottani Kolping Család szervezett meg. Elmondták, nekik nagyon sokat jelent támogató részvételünk. Megfogalmazták: Kiss Zsolt olyan előadást s olyan színházat varázsolt a szent falak közé, amelyre kicsik és nagyok, magyarok és nem magyarok, életük végéig emlékezni fognak. Ezt követően visszaautóztunk Aknaszlatinára, ahol a délután folyamán újabb három programpont következett.
A Nagykőrösi Körszínház és Ifjúsági Stúdió művészei a Kacor Király című, ismert magyar népmeséből szerkesztett színdarabot adták elő az erre az alkalomra színházzá átalakított templomban. (A díszletezést a magunkkal vitt eszközökkel még a megelőző éjszaka készítették el a társulat férfi tagjai.) A közönség dőlt a nevetéstől Kacor, a macska kalandjait látva. E darabban Simon Kinga kolléganőnk debütált a háziasszony szerepében (az őt alakító színész sajnos más elfoglaltsága miatt nem vehetett részt az utazáson). A medvét Karai Zoltán, a nyuszit Józsa Annamária, a rókát Kötél Orsolya Süti, s Kacort Kiss Zsolt alakította. Óriási taps köszöntötte a zenés darab után a nagykőrösi színészek műsorát. Sok fotó is készült művészeinkkel, akik közül Kiss Zsolt a szentmise alatt már a harmadik fellépésére készült. Sőt, nemcsak ő, hanem Simon Kinga is, erről majd később.
A szentmisét Butsy Lajos atya mondta, külön és ott is megköszönve a nagykőrösi küldöttség látogatását. Ezután mintegy fél órányi kulturális blokk következett. Kiss Zsolt négy darabot adott elő a délelőtt már látott műsorból. Simon Kinga orgona- és énektudását csillogtatta, majd egy helyi művész trombitán adott elő egyházzenei darabokat. A közönség itt és ezen alkalommal is vastapssal fogadta és köszönte meg a nagyszerű előadásokat.
Nem túl sok idő maradt hátra, szinte azonnal indulhattunk az előadókörút következő állomására. Bár Aknaszlatina szívesen hirdeti magáról, hogy komoly turisztikai központ, igazság szerint kulturális létesítményekben nem igazán bővelkedik. Így a szemfüles helyiek a konferenciaközpontot szemelték ki, s annak éttermét rendezték be koncertteremmé. Ez a létesítmény a település legszélén van. Közvilágítás inkább nincs, mint van, mégis, a szlatinaiak százai zarándokoltak el a szokatlan időpontban a jó előre beharangozott előadásra. Tele is lett a koncertterem, s hamarosan a legnagyobb operettslágerek dallamai töltötték meg a helyiséget. Kiss Zsolt ének- és tánctudásával, kedvességével elkápráztatta a közönséget, csakúgy mint partnerei, Kötél Orsolya Süti és Józsa Annamária. A nézősereg állva, vastapssal jutalmazta a produkciókat.
Butsy Lajos is meghatottan köszönte meg a nagysikerű látogatást. Elmondta, missziós munkájában óriási segítséget jelent neki az, hogy Magyarországról, magyar művészek mutatkoztak be, s hozták el a kulturát.
Ballai Ottó, a Nagykőrösi Kolping Katolikus Általános Iskola, mint a küldöttség vezetője néhány mondatot mondott csupán. - Magyarnak lenni nehéz. Ám magyarnak lenni jó. Még akkor is, hogy ezt megtudni olykor száz és száz kilométereket kell utaznunk.